A szokványos fogpótlások, úgymint hidak és protézisek, sérthetik a szomszédos egészséges fogakat és az állcsontot. Valójában a csontállomány csak úgy tartható meg, ha természetesen terheljük, tehát a csontban gyökérrel elhorgonyzott fogak vannak. A fogak gyökereit úgy képzelhetjük el, mint egy fa mélyrefutó gyökereit, vagy egy híd lábát. Ha hiányzik a foggyökér, az állcsont ezen része terhelés nélkül lassan átalakul, szervezetünk elbontja.

Sokan közülünk keserű tapasztalataik alapján már levonták az alábbi következtetéseket:  a szomszédos fogak hosszútávú túlterhelése a pótlások által bizony nem ritkán újabb veszteségekhez vezethet. A részleges és teljes kivehető pótlások idegen testként viselkednek, nyomhatják a nyálkahártya egyes pontjait, sokszor drasztikusan csökkentik az ízérzést, de a tapintást és hőérzést is. A nyálkahártya változásait követve időről időre igazítanunk kell a kivehető pótlások alakját, kiterjesztését, s az újabb beavatkozás szükségességét a bizonytalan rágás, akadályozott beszéd jelzi.

Ilyen problémák nem merülnek fel implantátumok alaklmazásával. Így nem meglepő, hogy világszerte többmillió beültetés történik évente, akár egyetlen fog akár a teljes fogív visszaállítására. Folyamatosan növekszik az igény a modern fogászat ezen formájára, mely már több mint 30 éve hozzáférhető. Bár a szokványos pótlásokkal összevetve a beültetés kezdetben magasabb költségekkel jár, hosszútávon mégis takarékosabb, figyelembe véve a hídakkal, kivehető pótlásokkal járó fentiekben taglalt kompromisszumokat és időszakos cseréiket.