Abban az esetben, ha a meglévő természetes és egészséges fogak száma már nem elegendő csak rögzített pótlások- tehát koronák, hídak- alkalmazásával a teljes eredmény eléréséhez, úgy a fix részek logikus kiterjesztése mellett, kivehető részeket is használunk a hiányzó fogak pótlására. A pótlás kivehető része sokféle módon kapcsolódhat a szájüregben maradó részekhez. Ha a meglévő fogak nem képesek a kielégítő elhorgonyzásra, a sikerhez implantálásra lehet szükség.

Emlékszünk a nagyira? Küzdelmét a beszédet akadályozó, megszokhatatlan protézisekkel ma már nem kell megvívnunk. A modern fogászati technológiák és alkalmazott anyagok képesek sziklaszilárd, mégis precízen illeszkedő pótlások megalkotására, melyek szinte nem is különböznek a természetes fogaktól.

Egy protézis általában az íny színét utánzó alapba ágyazott műanyag fogakból áll. Pontosan illeszkedik az állcsontokat fedő nyálkahártyára, így a rágóerő közvetlenül átadódik. Helybentartásában nagy szerepet kap a pótlás és a nyálkahártya között kialakuló negatív nyomás és kapilláris jelenség, valamint a nyelv, az ajkak és az arc izmainak stabilizáló hatása. Kialakításában pótolhatatlan fontosságú a pontos lenyomat készítése, mely információt hordoz a szájnyálkahártya képleteiről és beszéd, vagy harapás közbeni elmozdulásukról.